Két olyan szerző van, aki a lelkészi identitásomat nagyban meghatározza: Klaus Douglas és Rick Warren. Az előzőnek az Új reformáció című könyve az utóbbinak pedig a Céltudatos gyülekezet. Két olyan lelkész, aki tudja mit csinál. Én is ilyen szeretnék lenni. Az utóbbi időben több problémát is felfedeztem a munkám kapcsán, de az egyik legnagyobb felismerés, hogy teljesen szétdarabolt az, amit csinálok. Természetesen egy laza koncepció összeköti a munkám minden területét, de ez a laza kapocs túl laza. Nem vagyok eléggé céltudatos. A céltudatos alatt azt értem, hogy nem a munka végzése a célom, hanem az előre meghatározott cél határozza meg a munkámat. Ha nincsen meg ez a céltudatosság a munkámban, akkor egyszerűen felőrlődik az energiám. Talán sok jó dolgot csinálok, ami lázán kapcsolódik egymáshoz, de elhibázott a stratégia. Kicsit úgy érzem, hogy olyan, mintha sörétes puskával szeretnék célba lőni. Ez csalóka érzés, mert nem a puskával van a baj, hanem a cél hiányával. A cél nem elég egyértelmű meghatározásával. Mind a két szerző hangsúlyozza a helyes pozicionálást. Célmeghatározás. Rick Warren azt is mondja, hogy bizonyos időközönként a gyülekezetben újra átrágják a gyülekezettel együtt a korábban kitűzött céljaikat. A célok újra meghatározása. Emlékeztetés arra, hogy ez a célom. Hogyan érhetem el ezt a célt a leghatékonyabban? Ha bizonytalan a cél, akkor össze vissza lövöldözöm csak. Újra meg kell határoznom a céljaimat.
Akinek világosak a céljai, azt sugározza a munkája, hogy van célja. Az a cél a munkáján keresztül üzenetként eljut azokhoz, akik találkoznak azzal, amit alkot. Ha nem világosak a célok, akkor homályos az üzenete a tevékenységemnek. Széttagozott a munkám. És azok az emberek, akik között ezeken a különböző területeken tevékenykedem, a munkámnak csak azt a szegmensét látják, amit kifejezetten köztük végzek
Szétdaraboltság. Pedig lehetnének egyértelműek a célok. Azoknak a céloknak kellene alávetni a munkámat. A koncepcióhoz cél kell, mert anélkül semmit nem ér a koncepció. A kitűzött cél motivációt ad. Ezek a motivációk koncepció nélkül csak fellángolások maradnak. Itt tengődöm már két éve. Néha tényleg azt érzem, hogy kifolyik a kezem közül az idő, és bár rengeteg dolgot csinálok, nem egy irányba mutat minden, hanem olyan, mint a sündisznó tüskéi: ezer felé állnak. Kell cél, a célhoz kell koncepció, hogy a motivációkat a helyes mederbe terelje. Mi lenne, ha azt tűzném ki célul, hogy belevágok abba, ami Isten ígéreteként már régen valóságként bennem van?
